btloviA reziliencia nem azt jelenti, hogy a gyermek nem fél vagy nem sír, hanem azt, hogy a nehézségek közepette is képes megtartani belső biztonságérzetét. Példaként Naámán története volt megemlítve, amelyben a kislány a nehéz körülmények ellenére is megőrizte érzelmi stabilitását. A reziliencia alapját a biztonságos kötődés adja. A gyermek idegrendszere a szülő idegrendszerével együtt szabályozódik, ezért a nyugodt és elérhető szülő segíti a stressz csökkentését.
A gyermek fejlődését nem az akadálymentes élet erősíti, hanem az életkorának megfelelő, rövid ideig tartó kihívások. Fontos, hogy a gyermek megtapasztalja: képes hatással lenni a helyzetére, miközben a felnőttel való kapcsolata végig stabil marad. Ilyen természetes, erősítő nehézségek lehetnek például a tanulás során megélt frusztrációk, kisebb konfliktusok a társakkal vagy apró felelősségek vállalása. Ezek a tapasztalatok segítik a gyermek önbizalmának és problémamegoldó képességének fejlődését.
Gyengíti a gyermek rezilienciáját a tartós, kiszámíthatatlan stressz, a túl nagy érzelmi teher vagy a szülő érzelmi elérhetetlensége olyan helyzeteket teremthet, amelyekkel a gyermek még nem tud megbirkózni. Különösen káros, amikor a gyermeket bevonják a felnőttek konfliktusaiba, túl nagy döntési vagy érzelmi terhet raknak rá, esetleg a szülő lelki támaszává válik. Ez az úgynevezett parentizálódás, amikor a gyermeknek kell „felnőtt szerepet” betöltenie.
Nem maga a nehézség árt a gyermeknek, hanem az, ha egyedül marad benne. Nagy különbség van aközött, hogy a szülő azt üzeni: „Ez nehéz, de együtt csináljuk”, vagy azt, hogy „Ez nehéz, oldd meg”. A rezilienciát tehát elsősorban a biztonságos kapcsolat és az együtt megélt megküzdés erősíti.
Sok hasznos gyakorlati tanács hangzott el, illetve lehetőség volt csapatokban átkeretezni olyan bántó, hasztalan, negatív csengésű mondatokat, amelyeket sajnos gyakran intézünk a gyerekek felé, egy-egy nehéz, frusztrációval teli helyzetben. Ezeket átalakítottuk, olyan mondatokká melyek együttérző, szerető támogatást és konkrét segítséget nyújtanak, arra, hogy a gyermek megfelelő módon birkózzon meg az adott kihívással. Pl.: “Ne hisztizz már!” → „Látom, most nagyon nehéz neked. Segítek megnyugodni.”
Budai Evódia, mentálhigiénés szakértő tanítása megerősítette bennünk, hogy szülők és pedagógusok összefogásával elősegíthetjük a Betlehem óvodába járó gyermekek érzelmi biztonságát és rezilienciáját.
Pap Debóra óvónő
